Zarándokutak, túrák

A természethez való kapcsolódás jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A covid időszaka hatványozottan felszínre hozta a séta, a természetjárás szerepét a fizikai, a mentális és lelki (!) egészség, egyensúly megőrzésében. A gyorsuló világban egyre értékesebb lesz a „lelassulás” képessége. Nagyon népszerűek lettek a zarándoklatok, melyek nemcsak vallásos embereknek nyújtanak nagy élményt, mert sokrétű a tapasztalat: fizikai megpróbáltatás, kultúra, építészet, történelem, spiritualitás, emberi kapcsolatok és nyelvtanulás is van benne, a komplex készségfejlesztésről nem is beszélve. Fontos „life skill” a lassulás képessége, a célra tartás, az asszertivitás, az alkalmazkodó-képesség, a problémamegoldás, a tolerancia, a nyitottság, mások tisztelete, a szolidaritás. Jómagam öt zarándokúton jártam: a Szent Jakab Úton Spanyolországban, Portugáliában, Magyarország két útvonalán, valamint az olaszországi Szent Ferenc úton.

Rendszeresen túrázom Magyarországon is a Vértesben, a Gerecsében, a Bakonyban. Járok a Kéktúra útvonalon is, de legalább a tatai tavak partján, így első kézből van tapasztalatom arról, hogy milyen jó hatással van az ember mentális állapotára, lelki nyugalmára, stressztűrő képességére a friss levegő, a természet közelsége. Nem kell hozzá sportolónak lenni, én sem vagyok az. Az internet tele van cikkekkel a sétálás jótékony hatásairól. De mozgásban kell lenni azért is, mert, ha a test mozdul, tényleg mozdul a lélek is. Segíti a „tiszta fejjel gondolkodást”, a kikapcsolást, a perspektíva-váltást - ezeket tapasztaljuk meg a sétáló coaching alkalmai során.